Csopak

.... mert É-i part, mert közel Füred, mert ott a híres STOP söröző, s mert strandja a kempinget, de még a szállodai szobát is überelő fürdőszobával rendelkezik, amire - igaz hogy hármunk közül csak nekem, de nekem igencsak szükségem volt ....... hiszen egy halvány-kósza agylövés, vagy a józan realitás :) miatt 41 évesen újból egy hét vadkemping van mögöttem....


- gyakoroltuk ezt a műfajt két évtizede eleget, de hát ebből is látszik, hogy az emlékek tényleg tompulnak, belevágtam újra

- senki ne izguljon! :) , a szállásra el nem költött pénzből új fürdőruhákat és nyári ruhát vettem!!! :) a semmi nem vész kárba elv alapján....

- első éjjel egyből szembesültem azzal, hogy a vadkemping nem feltétlenül azt jelenti, hogy egy vadaspark közepén verem fel a sátrat (ill a fiúk, amíg én lemosom a sminkem a kocsiban:)....éjjel 11, üvöltésre kapom fel a fejem: vaddisznók!!! Benedek (családom egyetlen Bear Grylls-e) ennek ellenére teljesen rezignált arccal verte tovább a cölöpöket...ellentétben Bobkával, aki kettőnk között az egyetlen világító telefonnal (mert rengeteg elemlámpát vittem erre a nyargalásra:) hol a disznókra világított, hol rám (aki épp egy snoopys pizsialsóban "mosakodtam"....majd amikor megláttam ŐKET, visszaüvöltöttem: ...ezek basszus rókák Bobka!...mire Benedek: el sem mondom :), majd halál nyugalommal bevackolódott a sátorba....mi még kinn, ill. én  már a kocsi biztonságában....gyors telefon :) , hogy ezek mit esznek? embert-e? és tizenvalahány kicsinek valóban van-e anyja????...röhögés a vonal túlsó végén....mi Bobkával még mindig halálra rémülve elosontunk a sátorig, ott még fél óra eszmecsere természetesen csak kettőnk között, mert B. csak szánni tudott minket....másnap is csak annyit kérdezett, hogy miből gondoltam, hogy a rókákkal jobban jártunk volna? tudom-e, hogy azok mit esznek egyáltalán??? Hála Istennek éjjel elég nagyra sikerült balatoni vihar volt, és gondoltam, hogy ezek a mindenféle állatok is inkább bevonulnak az erdőbe, csak látják, hogy ennyien nem férnének be a sátrunkba.....reggelre mindenünk, amit az éles stresszhelyzet és menekülés alatt elöl hagytam szétázott, megtépázódott....
... a fene se gondolta volna, 8 kor , amikor vacsi előtt kiválasztottam a helyet, olyan gyönyörűnek tűnt, pici erdő szélén, közel a víz, békés és barátságos, még egy szénaboglyánk is volt takarásként....ki hitte volna hogy ilyen gazdag ott a flora és fauna.....

szárítkozás az első vihar után

- másnap nem vágytam másra, csak hogy emberek között aludjak, de legalább is valami város vagy faluszerű közepén!!! Gyönyörű helyet találtam, még büszkébb voltam magamra, mint első este, hatalmas telek, tele árnyékkal, közel minden, hát honnan kellett volna tudnom, hogy önkormányzati terület??...két éjszakát azért lehúztunk itt, bár a harmadik reggel a fűkaszások már körbekerítettek, (ilyen piros-fehér nejloncsíkkal , és ránkhúzták a kaput), akkor már gondoltam, hogy nem azért, mert ennyire vigyáznának ránk :)...úgyhogy gyorsan minden erőm összeszedve a 100 kilós tolókaput ki, nejloncsíkot le, kövér gáz a kék villámnak...és újból szálláskeresés...eltökélt szándékkal: állat és közterületfelügyelő mentes legyen!!!

- következő éjjelre tényleg a legszebb jött, már az is eszembe jutott, hogy ebből kéne élnem....akár hol elmentünk, már csak azt néztük, lehet e ott aludni éjjel :) szóval kicsi Balatonfelvidéki falu közepén játszótér, rajta várral!!! összenéztünk, és annyira egyértelmű volt, annyira adta magát....mégiscsak várban volt a sátrunk...kell ennél nagyobb biztonság? :)

- annyira összeszokott csapattá váltunk, mint a Forma 1-en a kerékcserélők....éjjel megérkeztünk, én rámutattam a helyre, ők felállították és berendezték, addig én lemostam az arcom és átöltöztem (rém igényes voltam ebben a társaságban:)) , fogmosás ásványvízzel.....reggel ugyanez fordítva....

- kalandosnak kalandos volt, elnézve a fürdőruhákat és ruhákat még azt is kimondom, hogy megérte, de ha lehet választanom, inkább maradnék a vályognál, vagy betonnál all inclusive

- tökéletes nappalok ellensúlyozták a kellemetlen éjszakákat....srácok végig angyali cukorborsók voltak, tenyerükön hordoztak (nem mindig érdek nélkül, de hordoztak:)

Chill out, méghozzá mennyországi!!! kávé+kóla+könyv+Balaton+egyedül+nyugalom+telefon :)

volt, hogy megtették amit kértem, és egyedülhagytak 2 percig! :) 

ennyire 1

ennyire 2

utál velem fotózkodni :)

évente kötelező STOP

-

futótechnikáját vajon kitől?
-

Nem tudom, hogy mi marad meg bennük, hogy édesanyám egy állatot nem felismerő, viszont a stresszhelyzetben pizsiben remekül ordibáló valaki, vagy hogy egy minden checkpoint Charlie-n áthajtó szőke?? Majd 10 év múlva rákérdezek ... bennem megmarad, hogy életem legszebb nyaralása volt velük, hogy mindenben tökéletes partnerek voltak, hogy soha annyit nem röhögtünk, mint a karaoke versenyen, hogy iszonyatos türelemmel viselték az összes "problémám" ... hogy imádom őket, amazt is persze, amelyik már nem nyargal velünk!!!