Hagyományunk szerint advent Szt. András napjával kezdődik.
" András zárja a hegedűt".
Elcsendesedünk, magunkba fordulunk, szerdán, pénteken és szombaton böjttel várjuk a remény születését.
A böjt alól kivétel a disznóvágás napja, ilyenkor az ember képletesen megöli magában az elmúlt esztendőt, a rosszabbik énjét.
Rövidülnek a nappalok, a sötétségben világosságra vágyunk, várjuk, hogy a legsötétebb decemberi éjszakák után 25-re virradóan megszülessen a világ Világossága: Jézus.
Lehetőség szerint a család együtt készíti az adventi koszorút, ne felejtsünk el a koszorú közepébe (az egyenlő szárú kereszt középpontjába) egy csipkebogyót tűzni, ez jelképezi Jézus Krisztust.
Az első vasárnap a kelet felé eső gyertyát, majd a dél felé esőt, harmadszor a nyugat felőlit, és negyedik vasárnap mind a négyet meggyújtjuk.
Egyre több fénnyel és egyre tisztább lélekkel várjuk Jézus születését.
