Legszebbek...

Nem marad más ilyen hosszúra nyúló ragadmányos borzasztó időben, valahonnan muszáj töltekeznünk...

- sikerült egy csillagfényes este beülnünk a Széchenyibe MINDENT MEGDUMÁLNI....a legvégén úszni, hogy ne csurom vizes hajjal legyek az egyik legaktívabb tagja a tarantinos szokásos órákon át ugyanarról beszélő társaságnak: erre ő? ne??? komolyan, azt mondta? mire én: persze....,  mire ő? kérdezzük a másiktól...mire ő: hazudott, erre mi mindannyian egyszerre: neeeeeeeeee, mire ő: azt hiszem, mire mi: most hazudott vagy nem?
Kész, totál káosz a harmadik-negyedik óra, észrevenni a lényeget, ami persze teljesen beleágyazza magát a részletbe, figyelni a másikat, amikor rájön, elsírja magát, majd a harmadik mire ő? kérdésnél már velünk röhög :), jó tudni, ki az (term. az egyik én vagyok) aki simán átsiklik a részleten....mire ők: képes lennél egyszer az életben végiggondolni, vagy figyelni? mire én + K. : persze, irtózatosan figyelek, csak annyi a részlet, hogy elvesztem a fonalat, mire ők: az a világ nem jöhet el......
....néha otthon megkérdezik a srácok, hogy miről beszélgettetek? erre én: ( és csak nézem közben azt a naiv, tiszta tekintetüket....és tudom, hogy elkezdeni is kár:) , erre én: szerintetek egymásról, vagy arról, hogy miért tágul a világegyetem? mire ők: és mi van a többiekkel? mire én: tényleg tágul???? Kész, itt szoktak megdőlni ....

- túl a Cézanne kiállításon

- képesek voltunk megvárni azt az éjfélt, amikor minden-minden lámpát felkapcsoltak a Bazilikában, és ülni percekig hátradobott fejjel, totális csillogás, és rengeteg arany = lenyűgözően gyönyörű

- eljátszani a boldog békeidőket a Gellért fürdőben:)

- és a tipikus, leírni is alig merem, arannyá világított Andrássy út elején hunyorogva fejet mozgatni, és figyelni, hogy hogy mozognak az összemosódó arany-csillám fények...nem az én ötletem, és nem is én vagyok benne a legjobb (mármint abban, hogy melyikőnk mit látott...:)

- ketten részt vettünk ötünkből egy sminkes workout-on, szintén fénnyel, csillámmal, arannyal, porral és  minden szépséggel

Itthon pedig, amikor ugyanazt a filmet többször is végignéztük.....elmerülünk a képekben, pl:

Szeretném abban a milánoi  kávézóban inni a presszómat  (sosem  tejeskávét) , ahonnan ezt látom,  nagyon  digós, és  lehet rájuk sokmindent mondani, magam is szoktam, de cipőben-táskában verhetetlenek....